Az orvostanhallgatóknak itthon és a tengerentúlon is azt tanítják, hogy egy adott tünetcsoportnak megfelelő legegyszerűbb, leggyakrabban előforduló betegségre gondoljanak. Ez a szemléletmód az "Ockham borotvája" elven alapul, amelyet gyakran magyaráznak a következő példával:
"Ha patadobogást hallunk, valószínűleg ló közelit, nem zebra."
"When you hear hoofbeats, think horses, not zebras"
Rövid ismertető az Ockham borotvája tételről:
Occam borotvája (más formákban Ockham beretvája vagy ezek kombinációi) a számbavehető lehetőségek csökkentésének módszere, melyet a 14. században élt angol filozófus-szerzetesnek, William of Ockhamnek tulajdonítanak.
A tétel kimondja, hogy egy jelenség magyarázatának minél kevesebb feltételezést kell magában foglalnia, kizárva azokat, melyek nem változtatnak a magyarázó elmélet valószínűsíthető végkimenetelén. Ezt az elvet latinul „lex parsimoniae”-nek („takarékosság elve” vagy „tömörség elve”) nevezik:
„Entia non sunt multiplicanda praeter necessitatem.” magyarul: „Ne szaporítsd jobban a dolgokat, mint szükséges.” Ezt általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerűbb megoldás a helyes”.
A tétel lényege az, hogy ha van két elmélet, amely ugyanazt a tényt magyarázza, akkor azt kell választani, mely a kevesebb (tudományosan nem bizonyítható) feltételezést tartalmazza, vagyis a legkevesebb hipotézisre épít. Ockham jól láthatóan az empirikus megfigyelés és általában a „tudományos módszer” elsődlegességére épít.
forrás: WikipediA
Ez a hozzáállás az esetek többségében eredményes is, nem kell a faluját soha el nem hagyó embert különleges trópusi betegségekre vizsgálni, de saját tapasztalatom szerint:
zebrák pedig vannak!